A navigátor

Hol is vagyunk...?

Szia Mindenki!!!!

Élőben jelentkezem Hollandiából, Sneekből egy hosszú nyugalmas nap után. Elmondhatom, hogy mindnyájan rengeteg tapasztalattal és élménnyel zárjuk le ezt a harmadik kint töltött hetet.
Megint túl vagyunk 4 kemény munkanapon, 1 iskolai gyakorlati napon és egy hatalmas városnézésen Amsterdamban. Van mit kipihennünk.

Számomra ez a hollandiai tanulmányi út nagyon hasznos volt, már az első héten többet dolgozhattam, mint otthon eddig összesen. Hihetetlen, hogy milyen sok különbséget véltem felfedezni a holland és a magyar fogászat között. Az orvos és asszisztens közötti kölcsönös tisztelet, és a páciensek felé irányuló közvetlenség egyszerűen lenyűgöző.
A modern gépek, anyagok, és a modern felfogás nagyon megkönnyíti a munkát.

Már az első nap, néhány óra után egyedül asszisztálhattam. Ugyan sokban eltérnek az asszisztens feladatai és a munkafázisok az otthonitól, mégis nagyon könnyen elsajátíthatók.
Ráadásul, ha valami nem sikerült elsőre, nem néztek szerencsétlennek, nagyon szívesen segítettek, és türelmesek voltak velem. Eleinte mindig megkérdezték egy-egy kezelés után, hogy szeretném-e a következőt én asszisztálni egyedül, majd egyre inkább természetessé vált, hogy én csinálom.

A röntgen felvétel elkészítését nem tudtam teljesen elsajátítani ugyan, mert ahhoz némi holland nyelvtudás szükséges a számítógépbe való bevitel miatt, de ha otthon is bevezetik ezt a modern technikát, biztosan nagyon egyszerű dolgom lesz vele, mert volt alkalmam gyakorolni ezt is bőségesen.
Ami még megkönnyíti az asszisztens dolgát, hogy a kezelési egység úgy van elrendezve, hogy a páciens bal oldalához teljesen odaférjünk, mint az orvos a jobb oldalához. Nincs útban a köpőcsésze, így mi is asszisztálhatunk ülve. Ezt otthon is bevezethetnék.

Egyébként nagyon tetszik, hogy minden eszköznek és anyagnak megvan a helye, nincs kipakolva kulira, vagy a munkapultra semmi, hanem úgymond a "fiókból dolgoznak", és oda semmit nem raknak vissza anélkül, hogy fertőtlenítőkendővel át ne törölgessék.
A sterilitással ugyan volt egy kis problémám, talán jobban is odafigyelhetnének rá itt kint, de ez talán asszisztensfüggő.

Ezentúl rendkívül meglepő, hogy itt nem foglalkoznak vele, hogy kinek mennyi injekciót adnak, pedig erre nekünk otthon anyag szerint pontosan megvan a maximálisan beadható mennyiség szabva. Illetve tilos két különböző kvadránst elérzésteleníteni egy páciensnél a fulladásveszély miatt, de itt ezt sem veszik figyelembe.
Hogy az érzéstelenítésről valami jót is mondjak, itt még a Carpulle rendszer működik, ami sokkal biztonságosabb mind a páciensre, mind az asszisztensre nézve. Ezt a módszert otthon ma már nem igazán használják, nem tudom miért.

Ittlétem alatt láttam implantációs műtétet is. Igaz magából a műtéti területből nem láttam sokat, mert még pipiskedve sem értem fel, hála alacsony termetemnek, de megtanultam miket kell kikészíteni hozzá, mihez hogyan szabad hozzányúlni, stb.

Mindent összevetve nagyon tetszik a holland fogászat, sokkal fejlettebb, mint otthon, sokkal barátságosabbak az emberek egymással, és a páciensek hozzáállása a fogászathoz sokkal természetesebb. Itt családi program a fogászati szűrővizsgálat. Hihetetlen!

Tényleg örülök, hogy itt lehetek, nem bántam meg, hogy eljöttem, sok szépet és érdekeset láttam, rengeteget tanultam, és belerázódtam a nagybetűs életbe.

I AMsterdam

Ma meglátogattuk Amszerdamot. Hát hü. J Én nem is tudom, hol kezdjem. Hosszú út vezetett innen Sneekből. Odafelé izgatottan ültem a vonaton és szemléltem a tájat. Közben az járt a fejemben, hogy mit is fogunk mi abban a hatalmas városban csinálni? Mit is szeretnék igazán látni? Egyre több barit, bocit és pacit hagytunk magunk mögött, míg végül megérkeztünk. Hát mondanom sem kell, hogy az általunk itt eddig megismert és tapasztalt nyugalom, Hollandiának ezen városában nincsen meg. Olyan ember tömeg és forgatag volt, amilyet én még sosem láttam.

Először elsétáltunk együtt arra a helyre ahová a találkát beszéltük meg. Délre értünk kb a térre, és akkor a Tanárnő azt mondta, hogy este 6kor ugyanott találkozunk. Addig mindenki mehet amerre csak lát. Egy pillanatra lefagytam. 6 óra? Mit fogok én addig csinálni? Az nagyon sok. Azonban amint elkezdett letelni az a 6 óra egyre jobban éreztem, hogy semmire nem elég. Amszterdam bevehetetlen fél nap alatt. Valaki állítsa meg az időt!J

Először néhányan a Van Gogh múzeum felé vettük az irányt. Megmondom őszintén nagy dilemma volt számomra, hogy melyik múzeumot válasszam. De azt hiszem jó döntést hoztam. Nagyon tetszett nekem a kiállítás. Többször is a „Hűű ez mennyire szép!” felkiáltással éltem. J El tudtunk volna még ott is többet időzni, én úgy gondolom.

A művelődés után sétálósra, vásárlósra vettük a figurát. Sajnos később kicsit sietősre is. Út közben elég sokfelé szakadozott a társaság. Kinek épp min akadt meg a szeme. A város gyönyörű! A házak, a kis utcák, a csatorna, a rengeteg bicikli. El sem hittem, komolyan. Pedig igen, ott jártunk!

Ahogyan sétáltunk a városban és próbáltuk kapkodni a fejünket házról házra, boltról boltra, egyre csak az járt a fejemben, hogy milyen lehet itt élni. Nem tudom, lehet, hogy ezt elképzelni nem lehet. Ez valami egészen másféle élet. Minden nap ennyi ember és ilyen nagy nyüzsgés. Néhány részen már azt éreztem, hogy most fog beszippantani a tömeg. Ez, ami számomra félelmetes volt. Az a sok, és sokféle ember. Valamiért nagyon megtetszett nekem ez a sokféleség, hogy mindenki máshogyan különleges. Szerelembe estem, azt hiszem. Voltak persze kevésbé tetsző dolgok, de az eltörpült számomra minden más jó mellett. Furcsa belegondolni, hogy órákat sétáltunk és már nehezen vitt a végére a lábam, de nem akartam, hogy 6 óra legyen. Otthon is szoktam érezni, de itt is egyre gyakrabban megesik, hogy bizony 24 óra nem elég. Nekem nem. J

Hazafelé még a vonaton elhasználtuk maradék energiánkat. Itthon pedig már végképp a fáradtság kezdett uralkodni. Mégis mindenki azt mondta, hogy ha Amszterdamról van szó, akkor nincs olyan, hogy: "Jajj, elfáradtam!' Tehát, nem mehetnénk holnap is? J