Felkészültünk-e?
Erre a kérdésre azt hiszem csak a napokban kaphatunk választ. Mielőtt kiindultunk nagyon kevés fogalmunk volt arról, hogyan s mint lesznek majd itt a dolgaink. Teljesen a Tanárnőkre bíztuk magunkat, hiszen ők tudták mi az, amire szükségünk van ahhoz, hogy itt kint a lehető legjobban vegyük az akadályokat. Elhagytuk az otthont már egy pár napja és azt hiszem elmondhatom, hogy hasznunkra vált minden felkészüléssel töltött idő. Jól jött, hogy nem teljesen idegenként jöttünk ki.
Egy-egy apróság már a lelki csapatépítők során felszínre került. Mindenki annyit árult el magáról,a mennyit szeretett volna, a többi még csak most jön. ;) Szerintem eddig lelkileg jól működünk és nincsen gond. Ez köszönhető annak, hogy már idő előtt kezdtünk egymásra hangolódni. Kaptunk sok feladatot a felkészítők során, amivel gyakorolhattuk kicsit az önkifejezést és véleménykinyilvánítást is. A legjobban nekem az tetszett mikor egy csapat ember sorsáról kellett döntenünk. Ki élje túl a világvégét? Persze itt nem az emberi sosrsok feletti ítélkezés volt számomra izgalmas. Inkább azt tartottam érdekesnek, hogy kiderült kinek mi számít értéknek. Elég különböző megoldások születtek. Arra emlékszem, hogy én igen kínlódtam a döntéssel és kicsit talán még tehernek is éreztem. Utána még nehezebb volt közös nevezőre jutni, de lehet, hogy ez a sok nehézség tetszett!
A kulturális fellkészítőt is hasznosnak találtam. Most, hogy megérkeztünk megláthatjuk napról napra mindazt, amit ott megtudtunk az országról. Így kevésbé tűnnek idegennek a hagyományok, kulturális különbségek, városok. Mindenki előadhatott és jobban belemélyülhetett egy-egy témába, azt hiszem ez is jó volt. Én főleg boldog voltam mert hozzám közel álló témát kaptam. :)
Az utazásunk előtti napokban nem éreztem még előnyét ennek az egésznek, de akkor azt hiszem csak épp eluralkodott rajtam minden más izgatottság. Már egészen másként érzem magam és elő tudok kapni egy-egy morzsát abból amit a felkészítőn tapasztaltam .
