2011. december 4., vasárnap

28. nap :) :(


ÉÉÉÉÉS eljött a sokak által várva várt pillant, hazajöttünk :) én szerény személyem szerint maradtam volna még, sőőőt... egy hétvégére hazaugrottam volna megszeretgetni az itthoniakat enni finom magyar ételeket és utána irány vissza!!!

Dec 3. reggel 4-5 óra. motoszkálások,mászkálások,pakolások, bőrönd húzgálások és méregetések,izgatottság...kicsit rossz volt erre ébredni,hisz tudatoslut bennem, hogy VÉGE! Haza megyünk. 6 óra felé megjött értünk a 2 kisbusz ami kivitt minket az amszterdami repülőtérre. Zuhogott az eső, az időjárás is megsiratott minket, hogy eljövünk...

Megkaptuk a beszállókártyát majd becsekkoltunk és irány a Malév fedélzete.



Háromnegyed óra várakozás után megtörtént az a csodálatos felszállás,amire vártunk. Imádtam ezt az érzést, mert kicsikoromban ültem csak repülőn, tehát halvány emlékeim vannak róla! De ez szó szerint felemelő érzés mikor megérzed hogy elhagytad a földet :) és igaz a mondás is a felhők fölött mindig süt a nap! :)



2 óra repülés után megérkeztünk a mi kis Liszt Ferihegyünkre, ahol már vártak minket szeretteink... Könnyes szemekkel futott mindenki a családjához, barátjához, barátnőjéhez. Megható pillanatok voltak azt elmondthatom, ezután mindenki hazment és kit mivel vártak otthon, finom meleg hazai ízek, meleg lakás, kisebb meglepetések, welcome partyk, barátok, barátnők :)))

Tehát eltelt ez a csodálatos egy hónap, tele programokkal, tapasztalatokkal, munkával, fáradsággal, vidámsággal néha szomorúsággal, de összeségében elmondthatom olyan hónapot zártunk ami a monoton itthoni hétköznapoknak jó nagy pofont adott, IMÁDTAM!!! Sokat tanultam a gyakorlati helyemen,és sokat tanultam a hollandoktól/ról, sok újdonságot láttam, tapasztalatot szereztem, és nem akartam eljönni...! De muszáj volt, én itt élek és itt kell helytállnom innentől!

Mindent összegezve szeretnénk NAGYON NAGYON szépen megköszönni ezt a lehetőséget, amivel élhettünk, mert egy olyan élményt sikerült nyújtaniuk számunkra, amit SOHA de SOHA nem fogunk elfelejteni <3 :D


2011. december 2., péntek

Sziasztok!
Nos, itt létünk végére értünk. Elérkezett az utolsó nap, amit a gyakorlati helyünkön töltöttünk. Elbúcsúztunk a minket irányítóktól és a gyakorlati hely vezetőitől. Nos, mindenki rengeteg tapasztalatot szerzett, hiszen más országban másként megy minden. Szerintem ez a 3 hét gyakorlat sokat lendített az eddigi tudásunkon.
Reggel a szokásos időben mentem a rendelőbe. Mindenki nagyon kedves volt hozzám, de egyszer minden véget ér… Elbúcsúztunk egymástól, Ők sok sikert kívántak nekem a további tanulmányaimhoz. Kaptam egy kis ajándékot tőlük. Nagyon figyelmesek voltak. Nem csak a végén, hanem egész idő alatt.
Amint hazaértem én is, és mindenki, beszálltunk segíteni, előkészülni az esti vacsorához. Ez nem csak egy egyszerű vacsora volt. Különlegesnek számított, mert holland vendégeket vártunk. Igazi magyar specialitást: gulyáslevest készítettünk nekik. Ez után almás sütit ettünk. Minden nagyon finom volt. A hangulat is a tetőfokon járt. Mindenki fájó szívvel búcsúzott el holland szervezőinktől.
Vendégeink távozása után, mi is kieresztettük a gőzt. Kitáncolva a 4 hét fáradalmait. J
Elérkezett az utolsó előtti nap. A reggeli kelés elég nehézkesen ment a tegnapi búcsú buli után. Készülődés közben még sokan az utolsó simításokat végezték a prezentációkon, amelyeket ma adtunk elő a leeuwardeni Roc Friese Poort-ban. 11-re mentünk az iskolába, ahol már egy egész tanteremnyi diák és tanár várt minket és az előadásainkat. Izgalommal teli nyugtalanság járta végig kis csapatunkat a közönségünk láttán. Ám amint elkezdtük mesélni élményeinket, oldódott a légkör. 




Öt csoportra osztottuk be magunkat. Az első csapat az ápolók voltak ( Szimi, Noémi, Évi és Márti ). Őket követtük mi (Kriszti és én). Elmondtuk, hogy egy olyan iskolában kaptunk helyet, ahol megismerkedhettünk a montessori módszerrel. Kriszti beszélt magáról a módszerről, a névadóról ( Maria Montessori-ról ) és a diákok napirendjéről. Az én részem a montessori és a normál általános iskolák összehasonlítása és a három hetes tevékenységeinkről szólt. Utánunk a fogászati asszisztensek kerültek sorra ( Ági, Kitti, Eszti, Kati és Erika ). Annamari volt a negyedik előadónk, mint egyedüli gyógyszertári asszisztens. Végül, de nem utolsó sorban pedig gyógymasszőreink (Tóni és Magdi) kerültek sorra. Úgy vélem a prezentációink mind nagyon jól sikerültek, amiben később a közönségünk is megerősített. 




Délben nagyon jó hangulatban fogyasztottuk el az utolsó közös ebédünket kedves hollandjainkkal. Délutáni óráinkat vásárolgatással töltöttük. Jelenleg pedig lázban ég a Het Toppunt minden lakója a pakolástól, rendrakástól, bőröndök súlyainak méregetésétől. Nekem egyelőre felfoghatatlan, hogy mennyi minden történt ez alatt a négy hét alatt. Úgy érzem nem kevés időbe fog telni, mire feldolgozom ezt az életre szóló élményt, ami itt ért egy hónap alatt! Most pedig én is előveszem az ágyam alól a kis bőröndkémet, összepakolom petyerkámat, holnap pedig búcsút veszünk Hollandiától és már repülünk is haza.

2011. december 1., csütörtök

"Búcsúvacsi"

Mivel a lányok és Tony épp táncolnak (elég viccesen), gondoltam megírom én a mai nap krónikáját. A mai nap a búcsúzkodás jegyében telt. A tanulók sok dicséret, ajándék és pár könnycsepp kíséretében elköszöntek a gyakorlati helyükön. Délután nekiláttunk a főzésnek. Úgy döntött a csapat, hogy most mi főzünk gulyást, hogy megmutassuk a vendégeinknek, hogy mit értünk mi gulyás alatt. A főszakácsunk, Noémi remek munkát végzett, a desszert készítését Szimi vállalta és csinált nekünk finom almás sütit. Este megérkeztek a holland kollégák, Rob, Hylco, Meine, Annemarie és Ellen. Igazán kellemes estét töltöttünk együtt, sokat beszélgettünk és nevettünk, majd az ajándékok következtek. Megköszöntük a sok munkát, amivel megszervezték a gyakorlatokat és a szabadidős programokat, illetve a sok figyelem és szeretetet, amit kaptunk.



Miután a vendégeink útra keltek jött egy kis mulatozás, nagyon megérdemelték, a lányok és Tony, hogy bulizzanak egy kicsit, mert nagyon jó munkát végeztek, mindenhol nagyra értékelték a munkájukat és mi nagyon büszkék vagyunk rájuk.

Holnap ismét érdekes nap vár ránk. Elmegyünk Leeuwardenbe és megtartjuk a prezentációkat a holland diákok és tanárok előtt.



Jó este volt. Jó nap volt. Jó hónap volt.

2011. november 30., szerda

Halihóóó!

Még mindig ugyanabban a bölcsiben vagyok ahogy az elején is írtam!

Hasonlóan telnek a napok, de minden nap van egy újabb dolog, amit megismerhetek , ezzel ma is így voltam!

Reggel valami szenzációsan gyorsan haladtunk a szokásos reggeli dugóban, így ismét lekéstük a csatlakozásunkat, de nem volt baj, mert Noémi talált egy másik buszt , ami ugyanúgy Drachten felé ment így fellszáltunk rá, bár arra nem gondoltunk , hogy kissé más irányba indulunk majd el …JN agyon tetszett az új út, mert nagyon szép falukban jártunk végig csodálkozva figyeltem és nem is tudtam aludni nem úgy mint máskor! J

Szerencsére így is pontosan érkeztünk a gyakorlati helyünkre , így nem volt semmi probléma!
Mikor megérkeztem épp a reggelihez készülődtek elő, így én is gyorsan besegítettem !Reggeli közben megbeszéltük a Gondozónővel, hogy elvisszük sétálni délelőtt a gyerekeket!Én kissé félve, de nem ellenezve indultam el a sétára a 8 kisgyerekkel! A bölcsi mellett van egy park amit körbe lehet sétálni és nagyon érdekes volt, hogy a sok kis virgonc csemete az utcára kilépve rendeződött és szépen egyenletesen haladtak mellettünk és eszük ágába sem jutott elrohangálni…!Nagyon jó volt látni, hogy milyen boldogok a gyerekek, mert egyfolytában nevettek ,nézelődtek és persze magyaráztak nekem a kis saját nyelvükön…JMire körbe értünk a parkban , már dél lett így sietnünk kellett visszafelé , mert az ebéd nem maradhat el …J
Ebéd közben azt vettem észre , hogy volt aki elaludt a szendvicsével a szájában ..:)Mutattam a gondozónőnek és gyors felkeltette , de nagyon vicces volt …Mondták, hogy egy ilyen kis túra után ez szokott lenni! J
A mai napon nem kellett senkit sem noszogatni, hogy menjen pihenni, néhány pillanat alatt csend honolt a teremben …zZzZz…

JJJ

2011. november 29., kedd


Sneek, mentőállomás
Ma nagyon tevékeny napunk volt. Fogászati gyakorlóhelyet, mentőállomást, focisulit látogattunk.
Először Sneekben néztük meg az egyik fogászati asszisztensünk gyakorlóhelyét. Az orvos és az asszisztensek nagyon pozitív véleménnyel voltak tanulónkról. Dicsérték szorgalmát, lelkesedését, önállóságát. A rendelő valóban furcsa egy kicsit: 3 szék van, és egy orvos. Az orvos elkezdi a kezelést és az asszisztens fejezi be.
Tavaly már felfedeztük, hogy a sneeki mentőállomás a ROC Friese Poort mellett van. Most fel is kerestük. Szilvia tanárnő angoltudására támaszkodva bekopogtattunk a mentősökhöz. Nagyon kedvesen fogadtak, és egyikük szét is pakolt nekünk egy komplett mentőautót. Hordágy, táskák, gyógyszerek, eszközök lélegeztetéshez, infúzió.... stb. stb.... 30 képet sikerült csinálni, és közben azt is megtudtuk, hogyan lesz valakiből mentőápoló Hollandiában. Először ápolónak tanulnak, 4-5 évet dolgoznak kórházban, azután elvégeznek egy speciális képzést pl. kardiológia, azután következhet a 6 hónapos mentőápolóképzés. Ebből kifolyólag 20 éves mentőápolóval nem találkozhatunk Hollandiában. Egy mentőautón két ember van: az ápoló és a sofőr. Nők is lehetnek ápolók, találkoztunk is párral az állomáson.
Végül Leeuwardenbe mentünk, a fociiskolába, ahol két masszőr tanulónk dolgozik. A focisuliban hetente 4 napot edzenek a gyerekek és sérülések esetén bizony jól jön masszőreink tudása. A gyerekek láthatólag hamar megkedvelték tanulóinkat, és a csapat masszőre is nagyon jó véleménnyel van róluk.

Bölcsődei gyakorlat, s lassan már az utolsó napjainkat járjuk.. :(

A sok-sok kommunikáció a gondozónőkkel/óvonőkkel meghozta eredményét. Mint kiderült én egy privát óvodában voltam s vagyok, ahol a szülőknek keményen meg kell fizetni a gyerekeik ellátásáért, ami 400 euróra jön ki egy hónapra "per koponya" :) Dúrva. Otthon ez egy átlagfizetés vagy még annál is több. A héten egy újabb csoportba mentem, mert a legkisebb csoportban (, ahol 3hónapos korútól 1 éves korúak vannak) elég kevesen voltak és akik jelen voltak, azoknak a többsége éppen édes álmaikat aludták. Úgyhogy átmentem egy másik csoportba, ahol a héten most voltam először. Talán a legjobb csoportnak tűnik, mivel ők már lassan 4 évesek. Bánom hogy csak ma mentem ide először. Még épp hogy oviban vannak, s nem az iskolapadban. Tegnap fogócskáztunk, bújócskáztunk, labdáztunk, táncoltunk és elég jókat kacagtunk így együtt! :) Bevittem a fotógépemet, csináltunk is pár fényképet.
Nagyon tetszett nekik, hogy időzítettre állítottam a gépet, így aztán csináltunk még jóóópár képet, s ahogy villant a gép, mindenki elkezdett szaladni a fényképezőgéphez. Tünemények voltak! :) Előre érzem, hogy hiányozni fog ez a barátságos kis légkör.
Ebben az óvodában, amit egyébként "Kabaalstraat"-(jelentése "a zaj utcája")-nak neveznek, 4 csoport található. (Lotta, Madelief, Lawaai Papagaai, Stampertjes) A legtöbb időt a Lawaai Papagaai csoportban töltöttem, ahol főként 3-4 éves korú gyerekek voltak. Nagyon tetszett, hogy minden nap más foglalkozásban volt részük a gyerekeknek, valamint az, hogy fakultatív volt mindig a gyerekek tevékenysége. Éppen amihez kedvük van a kisgyerekeknek, azt csinálhatják. Például ma volt olyan, hogy pár gyereknek az udvaron volt kedve játszani, így kimentek és együtt játszottak, amíg mi bentről rájuk látva nyugodtan játszhattunk "sütős-főzőcskéset", míg egy kisebb csoport képeket vágdosott ollóval, majd azokat egy színes papírra ragasztottak. A gondozónők valóban csak úgy szolgálnak, mint "felügyelők", persze ez nem mindig igaz. Tetszik, hogy a gyerekek nagyon jól elvannak együtt, s nem szorulnak az óvonő segítségére, illetve az hogy különböző korcsoportonként vannak a gyerekek összerakva.


A kép készítése előtt építettünk néhány óriás gumilegóból lépcsőt, így kerültek a gyerekek erre a kis szekrényre. Funny volt nagyon, utána pedig találtunk egy katicabogarat a szőnyegen, hogy hogy került oda? Talán mikor az udvarról jöttek be valamikor a gyerekek, akkor jöhetett be velük. Ezzel a kis katicabogárral is jól eljátszottunk. Csak úgy nyüzsögtek körülöttem a gyerekek! :) Persze néha akadnak picit kínos helyzetek is, mikor beszélnek hozzám a gyerekek, én pedig sajnos nem értem meg őket, mert vagy hollandul vagy frízül beszélnek hozzám. Ettől függetlenül meg tudom értetni magam velük. Egy kisgyereknek például angoltanár az anyukája, így ha angolul kommunikáltam hozzá, mindent megértett. Egy másik kislánynak pedig németajkú anyukája van, szintén megértettük egymást. De volt olyan gyerek is, aki éppen Irakból érkezett néhány hónapja, így aztán elég csendes még szegénykém. Elvégre most raktározza a holland, illetve fríz nyelvjárást. Egyébként még mindig nagyon kedvesek az óvonők. Már messziről köszönnek, ha érkezem. Nem kicsit jól esik! :) No jól van, azt hiszem mára elég is lesz ennyi.
Mindenkinek csodás estét kívánok! :) Jahh...és nem akarok hazamenni! :D

2011. november 28., hétfő

Kedves Mindenki!
A mai nappal megkezdődött az utolsó hetünk. Én személyszerint szívesen maradnék még tovább. A gyerekek a bölcsiben nagyon aranyosak. Egyre jobban tudok kommunikálni velük. Ma sokat nevettem azon, ahogy játtszottak velem. Először orvososat játtszottunk és én voltam a beteg, később ez átcsapott olyan játékba, hogy úgy éreztem, azt játtszák, hogy a kisbabájuk vagyok. Lefektettek a kanapéra, próbáltak a játék fonendoszkóppal vizsgálni, majd mindenfélét a számba tömni, majd különféle játékokat lóbáltak nekem, főként csörgő féleségeket és plüssöket. Nem tudtam megállni, hogy ne nevessek közben, a gondozónők is azon nevettek, hogy a gyerekek csak pesztrálnak, miközben én nem bírom abba hagyni a nevetést. A napjaink egyformán telnek. Segítek a pelenkázásban, az etetésben, az öltöztetésben, és sokat játtszok a gyerekekkel. Ma az egyik sajnos odacsukta a kezét az ajtóhoz, így őt "ápolgattam" a nap egy részében. Ami kultúrális különbséget észre vettem, az az, hogy a gyerekek is és a gondozónők is sokkal szabadabbak itt. Ezt úgy értem, hogy érdekes volt, amikor a gondozónő sminket és körömlakott vett elő, majd sorban kisminkelte a kislányokat. Jó volt látni a boldog mosolyt az arcukon, amikor a tükörbe néztek. Nálunk Magyarországon ilyet nem szabad csinálni, már rég elővennék érte a gondozónőt. A nyugatiak szabadsága irigylésre méltó. Ami még döbbenetes volt, az az volt, hogy az egyik kisfiúnak ki volt lakkozva a körme, mindegyik más színűre, de a két kezén egységesen. Én nem lepődtem meg ezeken a dolgokon, mert láttam már ilyet korábban egy másik nyugati országban, és tudtam, hogy nem kell majd meglepődnöm, ha esetleg piercinges vagy zöldhajú gyereket látok, mert az itt teljesen természetes. Bár se piercinges, se festett hajú gyereket nem láttam, de azért a lakozott körmű fiúcska kissé meglepett. Az viszont valamiért tettszett, hogy amikor sétállni mentek a gondozónők a bölcsisekkel, a nagyobb gyerekek előreszaladhattak, nem voltak agyon óvva azzal, hogy kettes sorban, kézen fogva, szorosan a gondozónők mellett meneteljenek. Azt hiszem nagyon fog hiányozni a holland bölcsőde.

2011. november 27., vasárnap

A navigátor

Hol is vagyunk...?
Szia Mindenki!!!!

Élőben jelentkezem Hollandiából, Sneekből egy hosszú nyugalmas nap után. Elmondhatom, hogy mindnyájan rengeteg tapasztalattal és élménnyel zárjuk le ezt a harmadik kint töltött hetet.
Megint túl vagyunk 4 kemény munkanapon, 1 iskolai gyakorlati napon és egy hatalmas városnézésen Amsterdamban. Van mit kipihennünk.

Számomra ez a hollandiai tanulmányi út nagyon hasznos volt, már az első héten többet dolgozhattam, mint otthon eddig összesen. Hihetetlen, hogy milyen sok különbséget véltem felfedezni a holland és a magyar fogászat között. Az orvos és asszisztens közötti kölcsönös tisztelet, és a páciensek felé irányuló közvetlenség egyszerűen lenyűgöző.
A modern gépek, anyagok, és a modern felfogás nagyon megkönnyíti a munkát.

Már az első nap, néhány óra után egyedül asszisztálhattam. Ugyan sokban eltérnek az asszisztens feladatai és a munkafázisok az otthonitól, mégis nagyon könnyen elsajátíthatók.
Ráadásul, ha valami nem sikerült elsőre, nem néztek szerencsétlennek, nagyon szívesen segítettek, és türelmesek voltak velem. Eleinte mindig megkérdezték egy-egy kezelés után, hogy szeretném-e a következőt én asszisztálni egyedül, majd egyre inkább természetessé vált, hogy én csinálom.

A röntgen felvétel elkészítését nem tudtam teljesen elsajátítani ugyan, mert ahhoz némi holland nyelvtudás szükséges a számítógépbe való bevitel miatt, de ha otthon is bevezetik ezt a modern technikát, biztosan nagyon egyszerű dolgom lesz vele, mert volt alkalmam gyakorolni ezt is bőségesen.
Ami még megkönnyíti az asszisztens dolgát, hogy a kezelési egység úgy van elrendezve, hogy a páciens bal oldalához teljesen odaférjünk, mint az orvos a jobb oldalához. Nincs útban a köpőcsésze, így mi is asszisztálhatunk ülve. Ezt otthon is bevezethetnék.

Egyébként nagyon tetszik, hogy minden eszköznek és anyagnak megvan a helye, nincs kipakolva kulira, vagy a munkapultra semmi, hanem úgymond a "fiókból dolgoznak", és oda semmit nem raknak vissza anélkül, hogy fertőtlenítőkendővel át ne törölgessék.
A sterilitással ugyan volt egy kis problémám, talán jobban is odafigyelhetnének rá itt kint, de ez talán asszisztensfüggő.

Ezentúl rendkívül meglepő, hogy itt nem foglalkoznak vele, hogy kinek mennyi injekciót adnak, pedig erre nekünk otthon anyag szerint pontosan megvan a maximálisan beadható mennyiség szabva. Illetve tilos két különböző kvadránst elérzésteleníteni egy páciensnél a fulladásveszély miatt, de itt ezt sem veszik figyelembe.
Hogy az érzéstelenítésről valami jót is mondjak, itt még a Carpulle rendszer működik, ami sokkal biztonságosabb mind a páciensre, mind az asszisztensre nézve. Ezt a módszert otthon ma már nem igazán használják, nem tudom miért.

Ittlétem alatt láttam implantációs műtétet is. Igaz magából a műtéti területből nem láttam sokat, mert még pipiskedve sem értem fel, hála alacsony termetemnek, de megtanultam miket kell kikészíteni hozzá, mihez hogyan szabad hozzányúlni, stb.

Mindent összevetve nagyon tetszik a holland fogászat, sokkal fejlettebb, mint otthon, sokkal barátságosabbak az emberek egymással, és a páciensek hozzáállása a fogászathoz sokkal természetesebb. Itt családi program a fogászati szűrővizsgálat. Hihetetlen!

Tényleg örülök, hogy itt lehetek, nem bántam meg, hogy eljöttem, sok szépet és érdekeset láttam, rengeteget tanultam, és belerázódtam a nagybetűs életbe.
I AMsterdam

Ma meglátogattuk Amszerdamot. Hát hü. J Én nem is tudom, hol kezdjem. Hosszú út vezetett innen Sneekből. Odafelé izgatottan ültem a vonaton és szemléltem a tájat. Közben az járt a fejemben, hogy mit is fogunk mi abban a hatalmas városban csinálni? Mit is szeretnék igazán látni? Egyre több barit, bocit és pacit hagytunk magunk mögött, míg végül megérkeztünk. Hát mondanom sem kell, hogy az általunk itt eddig megismert és tapasztalt nyugalom, Hollandiának ezen városában nincsen meg. Olyan ember tömeg és forgatag volt, amilyet én még sosem láttam.

Először elsétáltunk együtt arra a helyre ahová a találkát beszéltük meg. Délre értünk kb a térre, és akkor a Tanárnő azt mondta, hogy este 6kor ugyanott találkozunk. Addig mindenki mehet amerre csak lát. Egy pillanatra lefagytam. 6 óra? Mit fogok én addig csinálni? Az nagyon sok. Azonban amint elkezdett letelni az a 6 óra egyre jobban éreztem, hogy semmire nem elég. Amszterdam bevehetetlen fél nap alatt. Valaki állítsa meg az időt!J


Először néhányan a Van Gogh múzeum felé vettük az irányt. Megmondom őszintén nagy dilemma volt számomra, hogy melyik múzeumot válasszam. De azt hiszem jó döntést hoztam. Nagyon tetszett nekem a kiállítás. Többször is a „Hűű ez mennyire szép!” felkiáltással éltem. J El tudtunk volna még ott is többet időzni, én úgy gondolom.



A művelődés után sétálósra, vásárlósra vettük a figurát. Sajnos később kicsit sietősre is. Út közben elég sokfelé szakadozott a társaság. Kinek épp min akadt meg a szeme. A város gyönyörű! A házak, a kis utcák, a csatorna, a rengeteg bicikli. El sem hittem, komolyan. Pedig igen, ott jártunk!


Ahogyan sétáltunk a városban és próbáltuk kapkodni a fejünket házról házra, boltról boltra, egyre csak az járt a fejemben, hogy milyen lehet itt élni. Nem tudom, lehet, hogy ezt elképzelni nem lehet. Ez valami egészen másféle élet. Minden nap ennyi ember és ilyen nagy nyüzsgés. Néhány részen már azt éreztem, hogy most fog beszippantani a tömeg. Ez, ami számomra félelmetes volt. Az a sok, és sokféle ember. Valamiért nagyon megtetszett nekem ez a sokféleség, hogy mindenki máshogyan különleges. Szerelembe estem, azt hiszem. Voltak persze kevésbé tetsző dolgok, de az eltörpült számomra minden más jó mellett. Furcsa belegondolni, hogy órákat sétáltunk és már nehezen vitt a végére a lábam, de nem akartam, hogy 6 óra legyen. Otthon is szoktam érezni, de itt is egyre gyakrabban megesik, hogy bizony 24 óra nem elég. Nekem nem. J




Hazafelé még a vonaton elhasználtuk maradék energiánkat. Itthon pedig már végképp a fáradtság kezdett uralkodni. Mégis mindenki azt mondta, hogy ha Amszterdamról van szó, akkor nincs olyan, hogy: "Jajj, elfáradtam!' Tehát, nem mehetnénk holnap is? J

2011. november 25., péntek

Sikeres napot zártunk ma is, ugyanis egy kis ízelítőt kaptunk a holland étkezési szokásokról.
A napot főzéssel kezdtük és sütéssel zártuk. A diákok segítettek egy tipikus holland étel elkészítésében. A neve: Erwtensoep. Valójában nem bonyolult csak időigényes. (az állaga a leves és a főzelék között van)
Kis csoportra osztottak fel bennünket, így jó nagy mennyiség készült.
Közben kiderült, hogy az itt élők nem nagyon használnak olajat és megismerkedtünk néhány lánnyal. Mielőtt teljesen elkészült volna az ebédünk elvittek minket "játszani". Először az volt a feladatunk, hogy sok szó közül válasszuk ki mi jellemző a hazánkra és mi Hollandiára. Nem volt nehéz dolgunk, bár a hideget ide gondoltuk. Utána egy holland játékot próbáltunk ki. Itt sokat nevettünk. Még verseny is volt belőle, amiben második helyet értem el. :)
Ezután következett a - már sokak által várt- ebéd. Be kell vallanom pozitívan csalódtam. Ugyanis Sinterklaas alkalmával már ettünk és akkor nem igazán ízlett. Ma viszont egész finom volt.
A gyorsabb emésztést elősegítve ismét játszottunk, ami leginkább egy sorversenyhez hasonlított.
Nem sokkal később a sütési tehetségünket is megmutathattuk, a cél a peppernoten (apró, kemény sütemény) elkészítése volt. Viszont itt már kicsit rosszabbul teljesítettünk, de talán a segítségeink -diákok- sem voltak jól felkészülve. Végül nagy nehezen sikerült összehoznunk. Az eredmény ez esetben is pozitív lett.
Mialatt a csoport egyik része sütött, addig a többiek különleges sajtokat, halat és mártásokat tálaltak fel.
Mindezek végeztével, kissé fáradtan szétoszlott a csapat és szabad program következett. Én Krisztivel és Vivivel szétnéztünk a városban ugyanis vásár nap volt. Sok érdekes dolgot láttunk, de igazán a holnapot várjuk, amikor is Amszterdamba megyünk. De itt a szót átadnám majd Krisztinek.

2011. november 24., csütörtök

A mai naptól újra Sneek vendégei vagyunk. Most nézem az órát és lassan azt írhatom, hogy tegnap érkeztünk meg. Hát bizony hosszú volt ez a nap..... Hajnali 5 órakor indultunk Budapestről, a gépünk 7.10-kor szállt volna fel, de egy órát várnunk kellett a felszállási engedélyre. A repülőút zökkenőmentes volt, kitűnő pilótánk volt és nem rajta múlott, hogy erre az útra nem a kellemes jelzőt használom, ugyanis a fedélzeten fáztunk.
Amszterdamban ragyogó napsütés fogadott, városnéztünk, meglátogattuk a Kattenkabinetet, ami egy ház, ahol csupa macskás szobor, kép és egyébb tárgy van kiállítva. Ezután a virágpiac, majd a van Gogh múzeum következett.
Ismerkedünk az ov-card használatával, ezzel kell a tömegközlekedési eszközökön, vonaton, buszon utazni. A kártyára pénzt lehet feltölteni és ezt vonja le minden utazásnál. Az utazás elején be, a végén ki kell csekkolni.
Na, a vonatozás nem volt zökkenőmentes.... A szerelvények tömve vannak, bőrönddel helyet találni elég nehéz. És aztán itt vannak a hibridvonatok: a szerelvény egyik fele Groningenbe, a másik fele Leeuwardenbe megy. Ha ezt nem veszed észre a felszállásnál, lehet, hogy a rossz szerelvényrészletben ragadsz, mint ahogy mi is.... De szerencsére a kalauz volt olyan kedves és megállította a szerelvényt egy olyan állomáson, ahol a vonat amúgy nem állt volna meg. Így leszállhattunk és bevárhattuk a leeuwardeni vonatot.
Éva tanárnő
Ma is egy csodás napot zártunk :)...
Megint voltak számomra új, ismeretlen gyerekek, de ezen már meg se lepődtem.
Kérdeztem a gondozó nőket, hogy hogy dolgoznak, mennyi órában?
Mondták, hogy valaki ott van reggeltől estig 7:30-18:00ig valaki csak 8 órában, és itt a gondozónőknek van egy 1-1,5 órás szünetük.
Mondták, hogy a gyerekek hol jönnek-hol nem jönnek, teljesen változó, és a gyerekek létszámától függ, hogy mennyi gondozó nőt hívnak be aznapra.
Nagyon aranyosak a gondozónők, rengeteg mindent megengednek, hogy segítsek nekik, volt olyan nap, hogy az ablakra festetem Sinterklaastot és Svaterpitet, de az ebéd utáni takarítástól kezdve a pelenkázásig,etetésig bármiben segíthetek.
A nyelv nem akadály se a gondozó nőkkel se a gyerekekkel, a gyerekek folyton körülöttem vannak mindig játszunk, volt olyan kislány, akit tanítottam számolni angolul 1-5ig és nagyon serényen ismételgette egyszer az én kezemen másszor meg az övén számoltuk.
Ma mondta is, hogy haza akar engem vinni otthonra :), nagyon édes volt.

2011. november 23., szerda

Hoi Mindenki!

Ma megtörtént az abszurdum....jellemző az időjárásra itt, hogy vagy fúj a szél, vagy köd van.
Reggel egyszerre volt mindkettő :) (a legviccesebb az, hogy ilyen időjárás nem szokott lenni ennyi ideig(2 hete!), de a tiszteletünkre most van!)

Miután ,,kicsodáltuk" magunkat, kezdődött is a gyakorlat!
Tetszik amit itt tapasztalok...jó megvitatni egymással, hogy melyik fajta kezelés a jobb: a lazító, vagy a ,,kínzó"?(Mindezt természetesen angolul...:)
Érdekes látni, hogy emberek súlyos pénzeket fizetnek a tűszúrkás kezelésért...konkrétan az izomcsomókat döfködik tűkkel...nekünk azt tanítják: ,,Nil noccere!"(-Ne árts!), s a legügyetlenebb vizsgázó is tudja, hogy a csomónak nem esik neki, mint tót az anyjának, mert a páciensnek fájdalmat okozunk, s akkor nem fog bennünk bízni. :)

Ezután jöhetett a focisuli!:)
Kis lurkók már örülnek, mikor meglátnak...mindegyiknek bárgyu vigyor az arcán, s kedvesen mondják, hogy: ,,Hoi Magdi, Tony!" :)
Ezután jön a feketeleves! Ugyanis mi gyógymasszőrök, sportmasszőrködünk...nem tudom, hogy a sportmasszőrködés, vagy a holland módszer működik így, de az több, mint fura, hogy itt is az a lényeg, hogy fájjon....csóró kis srácok, hogy kiáltanak, mikor a csómóikat gyúrjuk(ugyanis ezt várják el)...szöges ellentéte eddigi tanulmányaimnak, tapasztalataimnak...jó tudni, hogy ilyen is van :)
Ezután jöhet is az edzés, s mi ott vagyunk a pálya szélén, hogy segíthessünk ha kell :)

S miután ez is véget ér (mert egyszer véget ér...:)) a jófej edző kivisz a kocsijával a Leeuwarden vonatállomásra...izgalmas egyórás várakozás veszi kezdetét a vonatra, addig pont befér egy közepes adag sültkrumpli, egy kis joppi, vagy saté szósszal..:)
S 8-ra haza is értünk...:) Mindenki örül nekünk, mi vagyunk az utolsók:)
Megvitatjuk, hogy kivel mi történt, milyen volt a gyakorlat...lassan befagy a net...mindenki rajta/tőle függ...várjuk, hogy hírt kapjunk, otthonmaradt szerelmeinktől, szeretteinktől, családainktól, barátainktól...gyönyörű pillanatok ezek...ekkor feltöltődünk mindannyian, s tudatosítjuk, hogy már nincs is olyan sok nap előttünk, s újra együtt leszünk ezekkel a csodálatos emberekkel, kiknek köszönhettünk minden szép élményt s pillanatot, mivel megajándékoztak minket
Azt hiszem mondhatom mindenki nevében, hogy nagyon szeretünk Titeket, s nagyon hiányoztok nekünk! Már nincs sok hátra :) Jövő szombaton találkozunk! :)
Szép jó éjszakát mindenkinek!






ja igen: Tony voltam :)

2011. november 22., kedd

Szakmai gyakorlat - Masszőr szemmel... :)


Gyógymasszőr tanulóként érdekesen alakult az itteni gyakorlatom. Fő helyem délutánonként a Leeuwardeni focicsapat (SC Cambuur) fociiskolája, ahol 7-8 évestől 15-16 éves korig vannak a gyerekek. Délelőttönként különböző helyekre megyek, a fizioterápia különböző eljárásaival megismerkedni.
Múlt héten például a Leeuwardeni iskolában voltam Shiatsu órán, és Sneekben a TopFysioban. Kiderült, hogy itt egész más eljárásokat értenek a fizioterápia kifejezés alatt, mint mi otthon. A hidroterápiáról ugyan még tudják, hogy mi az, de az elektroterápiát nem nagyon ismerik. Bár az egyik fizioterapeuta azt mondta 'vannak halvány emlékei róla'...
Viszont van egy nagyon kellemes kis eljárás, amit Dry needlingnek hívnak, és leginkább az akupunktúrához hasonlít... Hatása akár egy hónapig is tart, és bármilyen területen lévő izomcsomókan alkalmazható! Csak az a kár, hogy a betegek nem nagyon szeretik... Viszont nem kell hozzá orvosi beutaló (többnyire).
A másik eljárás, amit itt mutattak meg, a manuálterápia. Hétköznapi helyzetben ezt neveznénk csontkovácsolásnak... :) Gerincbetegségek esetén alkalmazzák ezt a terápiát, és azt hiszem legalább annyira félelmetes, mint amilyen veszélyes, ha rosszul csinálják.

Na, de végül is legfőbb helyünk a focisuli, ahová Tónival együtt vagyunk beosztva... Nekem ez kétszeresen is nagy öröm volt. Egyrészt a gyerekek miatt, másrészről a focimániám miatt.
Nagyon jó csapatba kerültünk, főleg az edzőkkel kell együtt dolgoznunk. Nagyon kedvesek, bármit kérdezhetünk, mindent elmagyaráznak, fordítanak nekünk angolra. Eleinte csak annyi volt a dolgunk, hogy figyeljünk, az edző hogyan kezel különböző sérüléseket, és próbáljuk megjegyezni, melyik gyereknek mi volt a baja, és mennyire javul.
Később viszont a masszázst már csinálhattuk, amit nagyon élveztem. Egy kicsit különbözik ugyan a technika a kórházban használttól, de alapjában ugyanaz. Nagy öröm volt felismerni az otthon tanult fogásokat az edző munkája közben! =)
Itt is megmutattak egy érdekes eljárást, a kineziós tapasz használatát. Egy könyvet is kaptunk róla, elég sok mindent értettem belőle, bár hollandul volt. Kész szerencse, hogy az anatómiát mindenhol latinul használják... :) Sok érdekességet tanulunk, és mostanra már a gyerekekkel is sikerült összebarátkozni. Aranyosak, tanítanak hollandul... Az első szó, amit megtanítottak az első napon a 'regenboog' volt... szivárvány... Hogy pont ez miről jutott eszükbe?

Jobban belegondolva, sajnálom, hogy csak 3 hetet lehetek velük. De nézzük pozitívan, még van másfél hét! :)

2011. november 21., hétfő

patikák

Mint gyógyszertári asszisztens patikában vagyok gyakorlaton. Eddig két fajta patikában voltam, egy kisebben (egy kis faluban egy orvosi rendelővel összekötve) és egy nagyobban (Sneekben egy patika). Maga a rendszer egy kicsit másabb, mint az otthoni. Otthon, megkapjuk a receptet az orvostól, és amelyik patika épp útba esik oda bemegyünk és kiváltjuk a receptet. Itt a patikák kapcsolatban állnak az orvossal. Minden embernek választania kell egy patikát, többinyire ott ahol lakik, mert a patikák rögzítik az emberek adatait (név, születési dátum, cím, telefonszám, biztosítás), milyen gyógyszereket váltanak ki, milyen időközönként, milyen gyógyszerekre allergiásak stb.. Sneekben az egyik patikában kb. 500 receptet kapnak egy nap, ennek kb. háromnegyed része az orvostól jön közvetlen. Ez azt jelenti, hogy a beteg elmegy az orvoshoz, aki felírja a receptet, de nem a betegnek adja, hanem elküldi a patikának, ahol kinyomtatják, összekészítik a gyógyszereket és vagy megy érte a beteg, vagy kiszállítják. Ha valaki krónikus beteg, azaz folyamatosan, évekig kell gyógyszert szednie, nem kell minden hónapban elmennie az orvoshoz és feliratnia a gyógyszereit, 3 hónapi adagot lehet egyszerre kiadni. A későbbiekben a patikában odaadják a gyógyszert recept nélkül is, de az orvostól utólag kérnek receptet.
Ami számomra még nagyon érdekes volt, és amit a kisebb patikában láttam, hogy le lehet adni interneten,vagy telefonon, hogy melyik gyógyszer fogyott el, vagy a betegek visszajuttatják a gyógyszerdobozokat. Ezeken rajta van egy matrica formájában a beteg neve, telefonszáma, címe, a recept sorszáma, a beteg egyfajta sorszáma, hogy hogyan kell szednie a gyógyszert, maga a gyógyszer neve és röviden, hogy mire kell ügyelnie gyógyszerszedés közben (nem szabad vezetnie, miután bevette a gyógyszert, nem ihat rá alkoholt stb.) A matricán van egy vonalkód is, ami ezt mind tartalmazza (Minden patikában ilyen matricát ragasztanak a gyógyszerre.) Tehát a gyógyszerdobozok által, tudják, hogy kinek mit kell rendelni, és másnap jöhet érte a beteg, vagy kiszállítják. A kisebb patikában, ami össze van kötve az orvosi rendelővel nem is adnak ki receptet, hanem csak a matricákat nyomtatják ki. Majd odaadják a betegnek a gyógyszert.
Magisztrális részleg:
A sneeki patikának van magisztrális része, tehát van laborja, ahol készítenek kenőcsöt, kúpot, kapszulát, oldatokat is. Ugyanúgy gyógyszertári asszisztens és gyógyszerész is dolgozik a laborban. A gyógyszerészek hat évet tanulnak az egyetemen, a gyógyszertári asszisztensek három évet. Náluk nincs külön gyógyszertári asszisztens és gyógyszertári szakasszisztens. Csak gyógyszertári asszisztens van, ami a talán a gyógyszertári szakasszisztensnek felel meg.
Az orvosi rendelővel összekötött patikában, nincs magisztrális részleg. Ha esetleg szükségük van valamire, amit külön kell előállítani, egy cégtől tudnak rendelni, ami erre specializálódott. Ami még érdekes ebben a patikában, hogy nincs külön gyógyszerésze, ezt a szerepet a helyi orvos tölti be.
A patikákban a receptes gyógyszerekért nem fizetnek, helyben mindenki (18 éve felett) havonta biztosítást fizet, és a patika küldi el a biztosítás felé a számlát havonta egyszer.
Nagyon élvezem, hogy megismerhetem ezt a rendszert, minden nap valami új dolgot tudok meg, több patikában vagyok így több féle képpen magyaráznak meg mindent, és mindenhol másra hívják fel a figyelmemet.

2011. november 20., vasárnap

Vasárnap


Mai napunk úgy telt, mint egy átlagos, pihenős vasárnap. Egész nap a szobánkban pihentünk, filmet néztünk. Most érkeztett meg iskolánk vezetősége. Vacsorával vártuk őket, reméljük nagyon fog nekik ízleni a vacsora. Illata mindenesetre ellenállhatatlan.

A héten olyan élményekben volt részem, amikben még soha.
Első, hogy megkezdődött a gyakorlatunk, számomra fogászati asszisztensként. Gyönyörű magánrendelőbe csöppentem, Leeuwardenbe. 10 kezelőszékes ortodontológiai rendelőbe, fogszabályzásra. Nagyon élvezem, lehet azért is mert nekem is van fogszabályzóm és közel áll hozzám. Teljesen mások az emberek és a munka.  Egy fogorvos van a rendelőben, 7 asszisztens és mindent, tényleg mindent az asszisztensek csinálnak.
Sokkal nyitottabbak, kedvesebbek, önzetlenebbek az emberek, mint otthon. Nagyon tetszik ez a hely.

( Ez volna az én kis rendelőm )

Annyi új szakmai dologgal találkoztam, hogy az csak na! Már ezért az egy heti gyakorlatért is megérte. És még csak most kezdődik igazán. :)

Ha ennyi élmény nem lenne elég, életem egyik legszebb emlékét szereztem meg a tegnapi napunkkal. Sosem fogom elfelejteni és mindig fogok rá emlékezni, ha Hollandia jön szóba.

Mint ahogy tegnap Kitti is leírta, Ameland-on voltunk, Hollandia egyik szigetén. Korán reggel indultunk, hajóval átmentünk és bicikliket béreltünk. Annamarie és Ellen, Kitti és én, tandem biciklit béreltünk, úgy döntöttünk ketten tekerjük le a távot. Hát nem bántuk meg. Rengeteget nevettünk, sikítoztunk és a vigyort semmivel sem lehetett leszedni az arcunkról. Na de itt még korán sincs vége. Elbringáztunk a tengerpartra!!! Gyönyörű volt. Voltam már tengerparton párszor életemben, de ez különlegesebb volt mindegyiknél. Teljesen üres, egy napozóágy sem pihent kint, egy napernyő sem meredezett az ég felé. November van. Szikrázó napsütésben KABÁTBAN a tengerparton. Nem mindennapi, az biztos. Nagyon élveztem a sétákat és a kagyló gyűjtögetést. Nagyon örültem neki, hogy jó időnk volt. A héten az első alkalom, hogy sütött a nap és kellemes idő volt. Isten is úgy akarta, hogy szép napunk legyen.



2011. november 19., szombat

Ameland...







A mai reggelünk ismét korán kezdődött. Északra mentünk Ameland szigetére, melyet az
Északi-tenger ölel körül..

"Komppal" vagyis utas és autó szállító hajóval utaztunk át a hollandok egyik szigetére.
Reggel még igencsak ködös volt az időjárás ezért kicsit fáradtan és komoran indutunk neki a napnak, de elmondatom szerintem hollandiai itt létünk egyik legjobb napjára sikeredett... :)

Megérkezvén a szigetre bicikliket béreltünk és a program: "körbebiciklizzük" a szigetet, megnézzük a tengert, majd visszabiciklizünk a faluba és bent megnézzük a falu Sinterclaassát :D
A következő képek pedig szerintem magukért beszélnek... :)
















Néhol megpihentünk a járgányainkkal és rengeteg érdekességgel találtuk szembe magunkat. A szigetlakók különböző kreációkat alkottak az ő szigetükre!


Ezután megérkeztünk a tengerhez. A látvány lenyűgöző volt,sőt hihetetlen..november 19-én tengerparton lenni?!?! Volt egy szabad óránk az érkezésünk után és lehetett kagylókat gyűjteni,gyönyörködni a látványban, sétálgatni és persze képeket csinálni :P


Miután kiélveztük a látványt, visszatekertünk a faluba ahova velünk együtt megérkezett Sinterklaas :) Megebédeltünk egy csinos kis vendéglőben, ahol megkóstoltuk Hollandia egyik finom halspecialitását... Ezután visszatekertünk a hajóhoz, fájó szívvel visszaadtuk a bicikliket és indultunk hazafelé, úgy hogy észre sem vettük, hogy eltelt az egész nap! :)
Hazaérkezvén Annamariék finom Holland -magyar gulyáslevessel fogadtak minket amit még reggel hoztak nekünk! Megvacsoráztunk és elbúcsúztunk Annamariéktól majd lassan nyugovóra térünk :DDD
IMÁDTAAAAAM ezt a napot!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! még még méééég :)))


2011. november 18., péntek

Gyógypedagógiai asszisztensek Hollandiában



Hoi! Ez a hollandok legkedveltebb köszönési formája. Most már pedig a miénk is! J Lassan két hete tartózkodunk itt, de olyan mintha már legalább egy hónapja lennénk távol otthonról. Rengeteg minden történt velünk és már most számos élménnyel gazdagodtunk. Ezen a héten elkezdődtek a szakmai gyakorlatok. Mi Krisztivel gyógypedagógiai asszisztensnek tanulunk. Mindannyian vártuk, hogy vajon hova kerülünk, kivel leszünk együtt, milyenek lesznek a „kollégák”. Krisztivel együtt Drachtenbe kerültem egy montessori iskolába. Mivel nem sokat tudtunk arról, mi is a Montesszori, megérdeklődtem anyumtól aki szintén szakmabeli, és utána néztem a neten is. J Megtudtam, hogy ez a mi kis hazánkban kevésbé, a Holland iskolákban viszont annál inkább elterjedt pedagógiai módszer. A módszer lényege: "Segíts nekem, hogy magam csinálhassam!" Azaz a gyermek maga oldja meg a feladatokat, önállóan tanul, saját magának osztja be az idejét. A pedagógus csak irányokat ad neki.


Az iskola épülete
A gyakorlaton a következőket tapasztaltam: az iskola épülete gyönyörű, az itt dolgozók pedig nagyon aranyosak. Az intézmény integráltan oktat látásfogyatékossággal élő tanulót. Rengeteg különbség fedezhető fel az itteni és az otthoni iskoláink között. A holland gyerekek fél 9-re érkeznek az iskolába és délben haza mennek ebédelni. Az ebédszünet egy óra hosszan tart, majd 13:00-ra mindenki visszajön az iskolába és 15:00-ig folytatódik a tanulás. Ebben az intézményben összesen 5 csoport van. Az egyikben óvodás korú gyermekek, két csoportban 6-9 évesek és szintén két csoportba 8-12 évesek. Az ismereteket leginkább oktatófilmekkel szerzik meg a diákok, amiket internetről töltenek le a pedagógusok. Az óvodásoknál pedig a leginkább szembetűnő különbség az, hogy nem alszanak délután. A napirendjük pedig minden csoportban sokkal kötetlenebb, mint a miénk.
Terem részlet

Nekem nagyon meglepő volt, hogy ennyire önállóan dolgoznak a gyermekek. A pedagógus a háttérben van, nem ő adja át a gyerekeknek a tudást, de a gyermek bármikor fordulhat hozzá segítségért, kellékekért. Mindenesetre nagyon érdekes, új szemléletet ismerhettünk meg. A mai napon pedig Leeuwardenben voltunk iskolai gyakorlaton, ahol az egészségneveléssel kapcsolatban hallgattunk előadásokat, amikbe aktívan be is kapcsolódtunk. Érdekes és hasznos dolgokról volt szó, úgy, mint az egészséges táplálkozás, mozgás, betegápolás és gondozás.


Tóni játszotta a beteget


Kilátás a szállásunktól

szembe szomszédunk

Sziasztok!

A rendelő, ahol gyakorlaton vagyok Sneek északi részén található. Már most rengeteg új dolgot fedeztem fel, és hasonlítottam össze az otthoni rendelőkben található eszközökkel, technikákkal. Hihetetlen, hogy mennyire modern, korszerű náluk minden. Mindent a praktikusság és az egyszerűség jegyében használnak, itt főleg a gépiesített eszközöket emelném ki. Amíg otthon rengeteg minden pl: tömőanyagkeverés, lenyomatanyag keverés kézzel történik, itt ezek a dolgok már rég gépiesítve vannak.

A másik dolog, ami számomra meglepő az az hogy itt az asszisztens a fertőtlenítés, számítógép kezelés, műtét alatt történő asszisztálás és egyéb dolgok mellett komolyabb feladatokat is ellát, mint pl: kisebb tömés elkészítése, fogkőleszedés, fogszabályzó felragasztása....és ez szerintem jó dolog, hogy itt hagynak egy kis teret, hogy az asszisztens is dolgozhat szájban. Ma szerencsém volt asszisztálni egy fogszabályzó felragasztásakor. Sajnos még nem tanultunk fogszabályzásról, így sok mindent nem igen értettem, de tanulságos, érdekes volt végignézni a munkafázisokat. Amiben tudtam, és amire megkértek azt megcsináltam. =)

Itt mondhatni nagyobb a "presztizse" egy asszisztensnek mint hazánkban, és ezt, azt is megkoronázza, hogy az orvos, és asszisztens közötti összhang, és együtt működés erősebb mint otthon. Nagyon ügyelnek a tisztaságra és precízségre. Nagyon tetszik, hogy újfajta szemlélettel technikákkal ismerkedhetek meg és nem csak a fogászat terén!:) Remélem hogy az itt töltött szakmai gyakorlatban szerzett tudásom majd otthon is tudom kamatoztatni =)

i believe i can fly :)
Egy picikét hideg van itt nálunk :)

2011. november 16., szerda

Sziasztok!
Ma volt a 3. intézeti gyakorlati napom , ahol újabb gondozónőkkel ismerkedhettem meg. Nagyon kedvesen vártak és minden segítségüket felajánlották! Ebben a bölcsődében átlagban 1- 2 évesek vannak jelenleg, bár a gondozónők mondták , hogy egészen pici koruk óta ott vannak.

Mai napon ismét újabb gyerekekkel ismerkedhettem meg, mint minden nap. Ezt nagyon furcsának találtam mert ugye nálunk minden csoportban ugyanazok a gyerekek vannak minden nap , itt pedig ha a szülő ráér akkor nem hozza be a bölcsődébe és semmilyen elszámolással nem tartozik.

Általában a gyerekek délelőtt játszanak és az ebédnél, ami egy újabb furcsaság , szendvicset esznek, egy sósat és egy édeset, ehhez tejet vagy kefírt isznak. A délelőtti játszás miatt már nagyon elfáradnak és ebédet követően rögtön mennek aludni. Itt az alvás is teljesen máshogy van mint nálunk, mert van külön szobájuk és remek kis házikójuk amiben alszanak, de erről már szóltak előttem is ….:). Az alvás után újabb játék veszi kezdetét , de ez már az udvaron zajlik, majd besietnek az uzsonnáért és utána folytatódik a móka…A játék közben  lassan érkeznek a szülök és elszállingóznak hazafele a gyerekek!!:)

Minden nap jobbnál jobb fejlesztést látok , amit otthon én is fogok alkalmazni! Már ezért is érdemes volt eljönnöm….:):):):)

2011. november 15., kedd

Sziasztok! :) Ma volt a második gyakorlati napunk, s ahogy növekednek a gyakorlati óráink, egyre többet tudunk meg a szakmai ismereteinkkel kapcsolatban. Én személy szerint gyermekápoló szakos vagyok. Nagy örömömre óvodában vagyok gyakorlaton, ami azért is nagyon jó, mivel később szeretnék főiskolára menni és elvégezni az óvónő szakot . Az óvodák itt Hollandiában valóban nagyon felszereltek és egészen barátságosan vannak berendezve. Az óvónők nagyon kedvesek, közvetlenek. Bármi kérdésem van, egyből segítenek és próbálnak magukból a lehető legtöbbet kihozni. Ezen a héten egészen kis gyerekekre felügyelek kb. 3 hónapos korú gyerekektől 1,5 éves korúakra vigyázok. Azt hiszem az egyik kis jányzót nem kicsit megkedveltem, eszméletlen milyen kis dundi, falni tudnám olyan édes! :D Jövőhéten pedig egyre nagyobb gyerekekre fogok vigyázni. Egyébként itt az óvoda 2 évestől 4 éves korig szól. S ahogy értelmeztem, ez privátban működik, ahol én most gyakorlaton vagyok. Tehát csak 2 évestől 4 éves korig van államilag támogatott óvoda. Utána pedig kezdődik az iskola. Ezt sem tudtam eddig, míg ki nem kerültünk ide. Én nagyon élvezem az ittlétet! Ami nálunk otthon nincs, az a kinti alvóhelyiség, amiről Márti már említett. Nekem nagyon tetszik ez a lehetőség, hiszen tényleg nagyon egészséges a szabad levegőn aludni (zárt, bélelt, ajtókkal). Ezt a szolgáltatást pedig csak úgy alkalmazhatják az óvonők, ha a szülő is beleegyezik. Összesen 3 óvónőre 30 gyermek és egy állandó gyakornok van abban a csoportban, ahol én vagyok. De ma pl. csak 13 gyerkőc volt, hiszen megkezdődött a jéghideg fogvacogtató teles időszak. Reggelente majd széjjel fagyunk, de ez így van már egy hete, szóval lassan kezdjük megszokni. DE előző hétvégén ezzzzer ágra sütött a nap és brutttálisan örültünk neki!! :) Vasárnap egyébként Noémivel és Magdival felkerestünk neten egy helybeli "magunknak megfelelő" gyülit (baptista), ahol szintén új barátságra tettünk szert. Nagyon élveztük az ott töltött néhány órát, függetlenül attól, hogy nem sokat értettünk abból, amit tanítottak. Azt hiszem minden hétvégét ott fogunk tölteni.

2011. november 14., hétfő

AMAZING....

Az első munkanapunk után, én csak annyit szeretnék mondani, hogy itt kint szeretnék dolgozni... :))) Mint fogászati asszisztens, egy magánrendelőbe kerültem! Hihetetlen mennyire máshogy kezelik kint az asszisztenseket, mint otthon! A munka morál, a légkör, a páciensek hozzáállása lenyűgöző volt (náluk családi program fogászatra járni!!!) Konkrétan szájban dolgozhattunk, amit otthon igazából nem nagyon tudunk csinálni, hisz az orvos dolgozik a szájban mi pedig asszisztálunk hozzá, műszereket teszünk ki, fertőtlenítünk stb. itt viszont teljes menet felszerelésbe vágtak (gumikesztyű, szájmaszk, védőszemüveg) majd megkérdezték a harmadik beteg után hogy van-e kedvem rendesen asszisztálni, persze ez nem volt kérdés, teli vigyorral álltam az orvos mellé és vártam az utasításait...! Ezután egész nap asszisztálhattam, sőt meg is dicsértek mennyi mindent tudok és hamar tanulok (igen mindezt egy nap után...) én olyan boldogan és fáradtan értem haza a kis szállásunkra, hogy szavakba se tudom önteni.....vagy egy órán át beszéltük a fogászkákkal az otthoni és itteni különbségeket és tapasztalatokat :))) IMÁDTAM!!!! várom a holnapot :P
Kedves Mindenki!

A mai napot mindannyian nagyon izgatottan vártuk, ugyanis ma volt az első gyakorlati napunk. Én két gyerekápoló társammal egy bölcsődébe kerültem Dracthen-be. Már elsőre feltűnt, hogy a bölcsőde is, mint minden eddig látott intézmény, nagyon modern és jól felszerelt. A gyerekeknek nagyon sok játékuk van, a csoport szobák és a folyosó szépen ki van dekorálva, nagyon barátságos hangulata van. A csoportomba két gondozónő van, és már előre tudtam, hogy kezdetnek jól ki fogom őket faggatni az ottani dolgokról. Ez azonban kishíján kudarcba fulladt, amikor kiderűlt, hogy a gondozónők alig tudnak angolul, aztán valahogy mégiscsak sikerült megérteniük valamennyi kérdésemet és ha nehezen is, de végül választ tudtak rájuk adni. Hány gyerek van egy csoportban? Maximum 16 lehet, a miénkbe összesen 14 jár, ma éppen 7 gyerek volt ott. Hány órát vannak a gyerekek a bölcsődében? Ezt a kérdésemet nem értették, de én úgy figyeltem meg, hogy egésznap ott vannak, ugyanúgy, mint nálunk. Mennyi idősek a gyerekek? Az én csoportomban az alig több, mint fél éves gyerekektől kezdve 3 évesekig mindenféle korosztály volt. Hány órát dolgozik egy gondozónő? Nyolcat. Hogyan szólítják a gyerekek a gondozónőket? A keresztnevükön. Kezdetben segítettem nekik Sinterklaas-os díszítéseket készíteni, és mivel innentől kezdve sok angol szó nem nagyon hangzott el, elhatároztam, hogy odafigyelek a holland nyelvre és kérdezek pár kifejezést a gondozónőktől is. Először azt hittem nevetséges ötlet, de mire eljött az ebéd idő, már meg tudtam kérdezni hollandul a gyerekeket arról, hogy mit kérnek enni, és jó pár alapkifejezést tanultam. "Akarsz velem játtszani?" "Játtszani akarok." "Nekem add!" "Én akarom csinálni!" "Ne csináld!" "Finom." És ezeken kívül a játékok és az ételek nevét is próbáltam memorizálni, ami egész jól ment, mert nemcsakhogy az angolhoz hasonlított, de kapásból két szó is eszembe jut, amit mi magyarok is szinte ugyanúgy mondunk (lámpa, pisztoly). A többieknek is feltűnt, akik itt vannak gyakorlaton, hogy az itteni gyerekek mennyire kiegyensúlyozottak. Se hisztis, se visszahúzódó gyereket nem láttunk, ami pedig nálunk otthon nagyon gyakori. A gondozónők is nagyon jókedvűnek, sokat énekltek, még a folyosón is. A gyerekek napirendje számomra úgy tűnt, hogy megegyezik azzal, ami nálunk van, annyi különbséggel, hogy nálunk kreatív foglalkozást nem csinálnak, csak játtszanak. Ami a legmeglepőbb volt számomra az az volt, hogy az udvaron is voltak zárt ágyak (akváriumra emlékeztetőek) és oda is raktak ki gyerekeket aludni. Ilyet előtte még sehol se láttam. A mi csoportunkból két gyereket raktak ki aludni, azt mondták, hogy azért teszik ki őket, mert kint sokkal jobban tudnak aludni, amikor bent vannak, jóval kevesebbet alszanak. Ami még tettszett-ezt már más nyugati országban is megfigyeltem- az az, hogy nem óvják annyira agyon a gyerekeket a hidegtől és a kosztól úgy, mint nálunk. Náluk teljesen rendben van, ha a gyerek a földön csúszkál, sőt a sütit se tányéron adták a gyerekeknek, hanem az asztalon csúsztatták oda nekik és az sem volt baj, ha a gyerek a földre esett ételt megette. Azt hiszem a mai nap nemcsak számunkra, de a többi szakon tanulók számára is érdekes lehetett, mert ma is rengeteg különbséget fedezhettünk fel két ország között. De most zárom soraimat, mert ma a takarítás is az én feladatom. :-)

Míg a diákok gyakorlaton voltak...


2011. november 13., vasárnap

1 hét eseményei

A mai nap a pihenésé volt, de jól is esett a programokkal teli hét után. Ezért úgy gondoltam, hogy összefoglalom az elmúlt hét eseményeit.

Az érkezésünket követő napon Leewardenbe mentünk, az ottani ROC Friese Poort iskolába. Sok információt kaptunk az ottani oktatásról. Ezután pár kedves diák végigvezetett minket az iskolában. Minden nagyon modern, a felfogás és a felszereltség egyaránt.

Másnap Drachten volt az úti cél, ahol szintén sok új ismerettel gazdagodtunk. Az itteni iskola is nagyon szép és mivel a diákok itt designer-és médiát tanulnak, ezért mi is kreatívoskodtunk egy kicsit.
A harmadik napunkat ismét Leewardenben töltöttük, az ottani kórházba látogattunk el. Hihetetlen, hogy milyen hatalmas és modern minden. Személy szerint nekem – szakmámból adódóan – a fogászati rész tetszett a legjobban. Az összes kezelő a legfejlettebb gépekkel van felszerelve. Még azokra a betegekre is gondolnak, akik kerekes székkel, esetleg betegággyal érkeznek.

A következő nap Drachtenbe utaztunk egy gyógypedagógiai intézetbe, ahol testileg-és mentálisan sérült emberek élnek. Elmentünk velük sétálni, majd közösen megittunk egy pohár forró csokit. Bevallom az elején megijedtem egy kicsit, de a végére feloldódtam és mosolyogva kísértem vissza őket. Véleményem szerint ez a nap megható és egyben megrázó volt.

Az ötödik nap ismét a leewardeni iskolába mentünk, amikor is két különböző osztály életébe nyertünk betekintést. Mindenki kedvesen fogadott bennünket, jól elbeszélgettünk a diákokkal. Délután szociális-és kommunikációs ismereteket oktató tanár segítségével vicces, interaktív feladatokat csináltunk. Sokat nevettünk. Még aznap lehullott a lepel arról, hogy ki hova kerül gyakorlatra. Elvileg én egy magánorvos mellett leszek. Ma Szimivel el is kocogtunk a helyszínre,  kívülről nagyon megnyerő a hely. Ezért már nagyon izgatott vagyok!

A tegnapi nap fiatalodtam legalább 15 évet, ugyanis a hollandoknál november 12-én kezdődik a Sinterklaas (mikulás) ünnepe. A hangulat fergeteges volt, ugyanis a Mikulás hajóján utazhattunk a zwartepiet-ekkel (fekete péter). Mindenki együtt táncolt és integetett a parton álló gyerekeknek.

„Még” csak 1 hét telt el, de ennyi idő után is levonható számomra az a következtetés, hogy az itt élő emberek empatikusabbak és kevésbé stresszesek.

Első szabadnapunk :) a képek magukért beszélnek szerintem... DE a lényeg: Elvan a gyerek ha játszik és a trambulinon ugrándozik :)))

Szombat reggeli napfelkeltés ébredés :) és! Vasárnap reggel is 7 ágra süt a nap! Vidáman keltünk, szép nap elé nézünk! Mindenkinek nagyon szép hétvégét kívánok, a holland csapat nevében :)

Sinterklaas

Sinterklaas személyesen :)




2011. november 12., szombat

Megérkezett

A mai napunk igen korán kezdődött. Szerencsére egy gyors szívroham után eltemethettük a 7 órás indulás gondolatát. Az első busszal mentünk be az állomásra, amin rajtunk kívül senki sem volt így hamar odaértünk. Egy gyors rohanás után már a vonaton folytattuk az ébredezést. Ekkor még nem sejtettük, hogy ez még csak a bemelegítő futás volt.

9 körül megérkeztünk Sinter Klaas bázisára, ahol már nagyban folyt a készülődés. Sinter Klaas az itteni Mikulásnak mondható, aki Fekete Pétereivel együtt Spanyolországból érkezik Hollandiába. A Fekete Péterek, feketére festett fehér emberek, a segítők. A krampuszok szerepét töltik be. :) Sinter Klaas minden évben körbehajókázik a csatornákon és útja végén a gyermekek közé merészkedik. Nagy felhajtás közepette bárki találkozhat vele.

Mi igazán kiváltságosnak érezhettük magunkat, hiszen beleshettünk a színfalak mögé. Megtudtuk, hogyan lesznek feketék a Péterek. A sok kifestett ember között kicsit mintha féltem volna, volt bennem egy kis gyermeki izgatottság. Azt hiszem ez mindenkire elmondható volt. Úgy vártuk a nagy piros ruhás bácsit, mint alsóban. J Ééés igen, megérkezett hozzánk is és az összes kis lurkóhoz is a városban. Indulás előtt belesett hozzánk, és még ajándékot is kaptunk tőle. Persze egy szép éneklésért cserébe! J

Miután mindenki kezdte elhinni, hogy személyesen találkoztunk Sinter Klaas-al, el is indultunk a nagy hajóútra. Szerencsések voltunk, mert az ajándékokat szállító hajóról integethettünk a parton álló gyermekeknek és szüleiknek. Fergeteges élmény volt! Felszálltunk a hajóra a Fekete Péterek és egy csapat dobos társaságában. Mindenki izgatott volt. Megszólaltak a dobok és a hajó elindult. Innentől kezdve levakarhatatlanná vált a mosoly mindenki arcáról. A csatorna két partján annyi ember gyűlt össze, hogy nem mertünk hinni a szemünknek. Nem tudtuk eldönteni épp melyik irányba integessünk. A dobok hangzása még jobban mozgásra késztetett minket és nagyon jól szórakoztunk a hajón. Táncoltunk, integettünk és kiabáltunk. Jól jött az a reggeli bemelegítő futás. ;) A gyönyörű idő is nekünk kedvezett, hiszen itt létünk alatt először láthattuk a napot. J Ez plusz öröm volt számunkra.

Másfél óra hajókázás után Sinter Klaas és mi is kikötöttünk és elhagytuk a hajót. A gyerekek és az egész város lázban égett ma. Egész karnevál volt, ahogyan körbevonultak a városon, az artisták, a zenészek, az ajándékok és Sinter Klaas a fehér lován. Végre megérkezett Spanyolországból és teljesíti a holland gyerekek kívánságait! De vajon a miénket is fogja? ;)

A kis felvonulást követően visszatértünk a kiindulópontra, és onnantól szabad volt a napunk este 7-ig, amikor is vendégek érkeztek hozzánk, Annemarie és Feri személyében. Ők is és mi is egy kis ajándékkal készültünk. Nagyon finom almatortát sütötek nekünk. Legszívesebben mennybe repítettem volna azt a tortát! J Itt voltak és jól elbeszélgettünk velük. Minden témát körüljártunk és együtt mókáztunk.

Ismét eltelt egy nap. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk ma is. Már biztos, hogy lesz mit mesélni az unokáknak! J

2011. november 11., péntek

Felkészültünk-e?

Erre a kérdésre azt hiszem csak a napokban kaphatunk választ. Mielőtt kiindultunk nagyon kevés fogalmunk volt arról, hogyan s mint lesznek majd itt a dolgaink. Teljesen a Tanárnőkre bíztuk magunkat, hiszen ők tudták mi az, amire szükségünk van ahhoz, hogy itt kint a lehető legjobban vegyük az akadályokat. Elhagytuk az otthont már egy pár napja és azt hiszem elmondhatom, hogy hasznunkra vált minden felkészüléssel töltött idő. Jól jött, hogy nem teljesen idegenként jöttünk ki.

Egy-egy apróság már a lelki csapatépítők során felszínre került. Mindenki annyit árult el magáról,a mennyit szeretett volna, a többi még csak most jön. ;) Szerintem eddig lelkileg jól működünk és nincsen gond. Ez köszönhető annak, hogy már idő előtt kezdtünk egymásra hangolódni. Kaptunk sok feladatot a felkészítők során, amivel gyakorolhattuk kicsit az önkifejezést és véleménykinyilvánítást is. A legjobban nekem az tetszett mikor egy csapat ember sorsáról kellett döntenünk. Ki élje túl a világvégét? Persze itt nem az emberi sosrsok feletti ítélkezés volt számomra izgalmas. Inkább azt tartottam érdekesnek, hogy kiderült kinek mi számít értéknek. Elég különböző megoldások születtek. Arra emlékszem, hogy én igen kínlódtam a döntéssel és kicsit talán még tehernek is éreztem. Utána még nehezebb volt közös nevezőre jutni, de lehet, hogy ez a sok nehézség tetszett!

A kulturális fellkészítőt is hasznosnak találtam. Most, hogy megérkeztünk megláthatjuk napról napra mindazt, amit ott megtudtunk az országról. Így kevésbé tűnnek idegennek a hagyományok, kulturális különbségek, városok. Mindenki előadhatott és jobban belemélyülhetett egy-egy témába, azt hiszem ez is jó volt. Én főleg boldog voltam mert hozzám közel álló témát kaptam. :)

Az utazásunk előtti napokban nem éreztem még előnyét ennek az egésznek, de akkor azt hiszem csak épp eluralkodott rajtam minden más izgatottság. Már egészen másként érzem magam és elő tudok kapni egy-egy morzsát abból amit a felkészítőn tapasztaltam .

Ma gyönyörű napra ébredtünk. Mióta itt vagyunk, először láttunk szét rendesen, ma ugyanis nem volt köd. Nagyon jó alkalom volt ez a fényképezésre, hisz minden olyan tisztán látszott, bámulatos látvány tárult elénk mikor kiléptünk az ajtón.
Tudni illik itt csak a fák lombjain látszik, hogy ősz van. A fű zöld, a kertekben a virágok még mindig virítanak, egyszerűen gyönyörű. Talán ez tetszik nekem itt a legjobban.
Ilyen szép időben vidáman indultunk el Leeuwardenbe, ahol nagyon izgalmas programmal vártak minket.

Először beültünk egy angolórára a holland diákok közé. Az volt ebben a programban a jó, hogy nem mindenki beszélt mindenkivel, hanem hármasával ültünk le megismerni egymást, majd néhány perc után cseréltünk, így mindenkinek volt alkalma gyakorolni az angolt, beszélhettünk eleget. Nagyon barátságosak voltak velünk a holland lányok és a tanárok is.

Ezután beülhettünk egy másik osztály órájára, ahol önismereti játékot játszottunk. Mindenki választott egy képes kártyát, és megindokolta, hogy miért pont azt a lapot vette fel. Ez az osztály picit bátortalanabb volt, elég rövid indoklásokat hallhattunk, de nem mindenki úszta meg, néha azért visszakérdeztünk. Érdekes, hogy ők még csak kb. 16-17 évesek, és már szakmát tanulnak, mint mi.

Délben volt egy szabad óránk, amikor megebédelhettünk, és elkísértek minket egy számítógépterembe, ahol internetezhettünk.

Ezután még várt minket egy nagyon izgalmas kommunikáció óra. A tanár egy nagyon barátságos és tehetséges színész volt. Szituációs játékokat játszottunk, rengeteget nevettünk, azt hiszem mindenki nevében kijelenthetem, hogy az egyik legjobb program volt.
Mindenki fülig érő szájjal lépett ki az óráról. Nem lenne rossz, ha otthon is így zajlanának a kommunikáció órák. Szerintem senki sem akarna ellógni.

Végül eljött a várva várt pillanat, és mindenki megtudta, hová kell mennie jövőhéttől gyakorlatra. Már mindannyian izgatottan várjuk a gyakorlatot. És már csak hármat kell aludni...

Suli után mindenki ment amerre látott. Vásárolni, várost nézni, vacsorát főzni, stb.
És most mindenki pucolhatja csizmáját, mert holnap érkezik a Sinterklaas.
Korán kell kelnünk, hiszen együtt fogunk hajókázni a holland Mikulással.
Igen nagy megtiszteltetés, nagyon hálásak vagyunk a szervezőknek, hogy elintézték ezt nekünk. Biztosan nagyon sok kisgyerek lenne a mi helyünkben, azért ez nem kis dolog lesz.
Alig várom!

2011. november 10., csütörtök

Csoportkép

Hoy!
Ez egy tipikus fríz köszönés, ha jön szembe az utca túlsó végén egy ismerős odakiált, hogy Hoy!
Hát,ami a mai napot illeti ismét Drachtenbe mentük, az ottani iskola egészségügyi részlegét látogattuk meg először. Itt két előadást is meghallgathattunk. Számomra mindkettő nagyon érdekes volt és egyben meghökkentő is.

Holland ápoló nők:
Az első előadásban inkább a nővérek feladatáról volt szó és arról, hogy itt, Hollandiában milyen gyerekosztályok vannak.
Meghökkentő volt számomra, hogy itt csak nyolc órában dolgoznak a nővérek, viszont ennek megfelelően 3 műszakban dolgoznak.
Van újszülött-koraszülött osztály;"elkülönítők"- itt mindenféle fertőző és súlyos beteg megfordulhat;valamint vannak még olyan osztályok,ahova például appendicitises gyerekek kerülnek a műtét után. Itt kor alapján határozzák meg, hogy ki hova kerül. Kb. 3 -4 gyerek van egy szobában,mindenkinek van saját szekrénye,a mosdó a sarokban van. Van számukra Tv és telefon elérhetőség.

Itt van egy olyan személy is, aki CSAK azért van, hogy felkészítse a gyereket arra,hogy mi fog rá várni, hogy elkísérje a műtőig és érte is menjen, hogy játsszon vele és ehhez hasonló feladatai vannak.

A szülők ott maradhatnak velük egész nap és egy szülőnek biztosítanak is majdnem minden esetben szállást. A rokonok és barátok is egész nyugodtan látogathatják a beteget.

Otthon szülés:
A másik nagyon érdekes előadás az otthon ápolókról szólt,akik az otthon szülésre specializálódtak és ennek minden pillanatára.
Az 1900as évektől vannak Hollandiában olyan emberek akik ezzel foglalkoznak.
Itt MINDENKI otthon szül, KIVÉVE, ha nincs olyan egészségügyi komplikáció anyai vagy magzati részről,ami kellő képen indokolná,hogy kórházban történjen a szülés.

Ha valaki úgy gondolja,hogy várandós annak a szülésznőt kell felkeresnie először.
Ha probléma van a terhességgel,akkor jön szóba a szülész-nőgyógyász.
12 hetes terhesen kell feliratkozni, hogy legyen az embernek egy otthon ápolója.
10 napot van a szülés után a családdal, ezalatt 50 órát kell dolgoznia. Nagyon széles skálán mozog a feladatköre-friss mama betanítása arra,hogy mit hogyan csináljon, mindenféle házi munka és a vendégek fogadása akik az új jövevényt szeretnék meglesni.
Ha valaki kórházban szült utána már csak 4-5 napot van vele ez az otthon ápoló.

Az anyukák 16 hetet maradhatnak otthon a gyerekkel összesen, ha valaki már a várandósság ideje alatt igénybe vett ebből valamennyit,akkor utána annyival kevesebb ideje van otthon.
Ezután visszamennek dolgozni és a gyerekek egy vendég szülővel vannak addig- ez egy itt nagyon bevált és jól kiépített rendszer,aminek nem mennék bele a részleteibe,mivel számomra is homályban van még ez-az.

Ééééés :D mindezek után a fogyatékkal élők intézetébe látogattunk el. Itt azt mondták, hogy főként értelmileg sérült betegek vannak.Kicsit meglepte őket, hogy ma érkeztünk, de kedvesen és szívélyesen megoldották a helyzetet. Kivittük őket egy közösségi terembe, ahol együtt forró csokiztunk és beszélgettünk a gondozó nőkkel,akik sok érdekes dolgot osztottak meg velünk 1-1 betegről. Volt aki 20 éve azon a helyen dolgozik élvezettel hallgattuk őt, mesélt az elöző munkahelyéről is ahol,hasonló betegekkel foglalkozott,de más rendszer volt ott..

Mondták, hogy régen teljesen el voltak zárva, ma viszont az intézet köré házakat építettek, hogy ezek a gyerekek és az egészséges gyerekek illetve felnőttek is együtt élve szokják egymást.

Itt egy kis videó az otthonápolásról :).




2011. november 9., szerda

100 év lemaradás

Üdvözlet kedves Mindenki!
Mai napunk rendkívül érdekes és színvonalas volt....
Reggel egy szimpatikus úriember vezetett körbe Leeuwardenben. Segítségével bepillanthattunk a város történelmi hátterébe...Megmutatta a város nevezetességeit, s mindegyiknek elmesélte a történetét...meglepően választékosan, s szépen beszélt angolul, dacára annak, hogy holland...
Ezután meglátogattuk a város, s tartomány legnagyobb, s legmodernebb kórházát, az MCL-t.
Mikor belép az ember, könnyen egy repülőtéren érezheti magát, a porta legalábbis erre emlékeztet...
A kórház épületében minden megtalálható: virágbolt, gyógyszertár, étterem, fodrászat, ajándékbolt, gyógyászati segédeszközök boltja, ruhabolt...
Egy prezentáció következett, amit a kórház kommunikációs igazgatója adott elő.
Megtudtuk, hogy 100 évvel ezelőtt 3 különálló kórház volt a városban, s a '70-es évektől, egészen 2004-ig építették az új, modern épületet.
Az épülethez tartozik, az északi térség 250000 betege. Önmagában az épület a tartomány főkórháza, illetve tanítókórház is.
Alapjáraton a hangulat abszolút nem árulkodott arról, hogy betegek vannak körülöttünk...a gyerekrészleg kialakítása megnyugtatja, s elképeszti a gyerekeket: mindenhol kis fénylő lámpák vannak, s bolygók képei díszíti a falakat...
A laparoszkópikus eljárásnál 3D-s szemüveget alkalmaznak az orvosok.
Az ágyak számai azért csökkentek az elmúlt 20 évben 900-ról, 657-re, mert az emberek gyógyulásához már kevesebb idő kell...a kórház fenntartása évi 250 millió euró (igen, ez csak egy kórház)
3343 alkalmazott teljesít szolgálatot, s van 700 önkéntesük is, akik mind hollandok, s többnyire idősek...
Ezután két csoportra osztottak minket, s egyiket elvitték a fogászati osztályra, másikat pedig a gyerekosztályra...túránk felén cseréltünk, szóval mindenki látott mindent:)
Szabadprogram következett, s mindenki szépen hazaért.
Most lassan mindenki lefekszik aludni, s felkészülünk a következő napra.
Viszlát következő alkalommal, jó éjszakát! :)
Toni eram....:)